Felnövőben egy olyan generáció, amely az információkat szinte kizárólag a világhálóról szerzi be, s teljesen megszokta, hogy a hír ingyenes - festett borúlátó képet a nyomtatott lapok szerkesztői számára Sreenath Sreenivasan. A Columbia Egyetem média tanszékének tanára a Független Médiaközpont és a MÚOSZ Online Szakosztály meghívására tartott előadást másfél hete Budapesten az amerikai online újságírásról.

A New York-i Columbia Egyetem média tanszékét a magyar származású, rangos díjáról ismert Joseph Pulitzer alapította 1912-ben. Az intézményben 1994 óta oktatják az új médiáról szóló ismereteket. "A modern újságíró eszközei" című kurzus minden zsurnalisztajelöltnek kötelező. A diákok komplett képzést kapnak, webszerkesztést és filmvágást egyaránt tanulniuk kell. Az online-os oktatást az elsők között felvállaló egyetem tanárai szerint, ha az új médiára nem képeznék ki a diákokat, akkor nem a jövő újságíróját képeznék.
Sreenath Sreenivasan professzor - akit barátai sree-mailnek becéznek az általa naponta írt több száz elektronikus levél miatt - három korszakra osztotta az online újságírás fejlődését. Kezdetben, 1995 körül a másodközlések jellemezték az internetet, a nyomtatott lapok tartalmát "lapátolták fel" a webre. A salon.com, a cnet.com, a slate.com voltak az első úttörők, amelyek valódi, eredeti tartalmat kínáltak a világhálón. Létrejöttek a szakosodott szolgáltatók is, az apbnews.com például a bűnügyi, a beliefnet.com a vallási híreket dolgozta fel.
Az internet felrázta az újságírói szakmát. Az átlagos amerikai karrier szerint mindenki egy kis helyi lapnál kezd, majd előrelépve végül egy híres nagy lapnál fejezi be pályafutását. Az internetes lapok azonban e hierarchia mindegyik fokáról vonzották magukhoz az embereket. Egy-egy jó tartalomszolgáltatási ötlethez könnyű volt pénzt szerezni.
A 2000. év eleje - a részvényáresések miatt - elbocsátásokat hozott a netes lapoknál. A salon.com-nál az alkalmazottak tíz százaléka, az abpnews.com-nál viszont mind a száz százalék, 140 ember kényszerült arra, hogy másutt keressen magának munkát. Az online újságírás válaszúthoz ért; el kell dönteni, hogyan tovább. Visszarendeződéstől azonban nem tart Sreenivasan, hiszen az új média már nem a jövő, hanem a jelen. Az amerikai középiskolás korosztály főleg az internetről informálódik, nem az újságok vagy tévék hírműsoraiból. Alapélményük, hogy az információ ingyenes (csak a hozzáférés nem), s komoly válságot okozhat, hogy ők a híreket pénz nélkül hozzáférhető erőforrásnak tartják. Kevés lapnak sikerült ugyanis eladnia magát a neten. - kivételek közé tartozik a Wall Street Journal; a New York Times azonban csúfosan megbukott külföldi fizetős ötletével, s ma már világszerte ingyen hozzáférhető regisztrált olvasói számára. A pénzért hirdetett slate.com is ingyenes ma már, az újságok ráébredtek, hogy forgalmat generálni a legfontosabb. A hirdetések ma elterjedt formája sem az igazi azonban. Mindenki lázasan kutatja, milyen bevételi formák működnek az interneten, a következő lépcsőfoknak egyelőre a szponzorálás ígérkezik.
Sreenivasan felhívta a figyelmet arra a problémára is, hogy a netes cikkek többnyire nem mennek át azon a hosszú szerkesztési folyamaton, mint egy nyomtatott lap cikkei vagy épp a televízió műsorai. A határidő szorítása, az online-szerkesztők tapasztalatlansága megnöveli a hibalehetőséget. Ezért is fontos, hogy egy internetes lapnak legyen helyreigazítási politikája.